Szilaj-villámkérdés a Magyarok Szövetsége országos elöljáróihoz

 http://www.magyarokszovetsege.hu/content/szilaj-villamkerdes-magyarok-szoevetsege-orszagos-eloeljaroihoz

99 százalékos feldolgozottság mellett a Fidesz-KDNP 52,7, az MSZP 19,2, a Jobbik 16,7, az LMP 7,4, az MDF 2,6 százalékon állt. További sorrend: CM 0,9%, Munkáspárt 0,11%, MSZDP 0,08%, ÖP 0,05%, MIÉP 0,03%. Választási részvétel: 64,3%

A 176 egyéni választókerületből 174-ben végzett a Fidesz egyéni jelöltje az első helyen. Az MSZP két egyéni mandátumot szerzett (mindkettőt Budapesten). A Fidesz a 174 helyből 119-ben a mandátumot is megszerezte. Az ötszázalékos parlamenti küszöböt csak a Fidesz–KDNP pártszövetség, az MSZP, a Jobbik és az LMP lépte át. Kiesett a parlamentből az MDF.

MIT SZÓL AZ EREDMÉNYHEZ? - Szilaj-villámkérdés a Magyarok Szövetsége országos elöljáróihoz

Benis Miklós

Az eredmény igazolja a várakozásokat. A Fidesz-KDNP-nek egyelőre sikerült elkerülnie a kétharmadot, így még megvan a hivatkozási alap a tehetetlenségre. Az MSZP sikernek könyvelheti el az eredményt, második lett, így még ők is kanalazhatnak az egyre üresebb tejfölös csuporból. A Jobbik teljesítette a feladatát. Kérdés, hogy az országgyűlésben ez mire lesz elég és a jobbító szándék nem várat-e magára négy-nyolc évig, a biztos képviselői helyek és fizetések tudatában? Az LMP az igazi győztes: ilyen kis szellemi és anyagi befektetéssel még senki sem jutott be országunk házába. Még csak ígérni sem ígértek, csak megkérdezték, hogy lehet-e más, és az emberek szeretnék, hogy más legyen. Tehát mindenki boldog lehet, az előző évekhez képest valamelyest kevesebb sárdobálással zajlott le a szavazás, és ha a pártok is úgy gondolják, elkezdődhet a nemzetépítő munka.

Én úgy gondolom, a Magyarok Szövetségének folytatnia kell a nemzetegyesítő, nemzetépítő munkát; ha valaki az ország házából besegít ebbe, azt tisztelettel elfogadjuk; ha valaki akadályozna minket, azt a Teremtő számon kéri.

No, a lényeg az, hogy nekünk a munkát folytatni kell, meg kell szerveznünk a magyarságot, hogy elérhessük két fontos célunkat: a nemzet visszakötését a történelmi alkotmányához, a jogfolytonosság helyreállításával, valamint 13 millió magyart bejuttatni az országgyűlés létrehozandó felsőházába, hogy biztosítsák a társadalmi ellenőrzést az alsóház felett.

Itt az idő, csak a Nemzet, és tényleg lehet más, gyökeres változást, tehát munkára fel!

Herpai Sándor az alsóházi választások első felvonásáról

Az április 11-i alsóházi választások során alapvetően az történt, ami várható volt. Engem a részvételi arány lepett meg; a pártpolitikából való kiábrándulás miatt kevesebb szavazóra számítottam.

A választási rendszerünk (törvény és eljárás) komolytalan elemek sokaságát tartalmazza, amelynek csupán egyik eleme, az igazolással való szavazás lebonyolítása tette mindenki számára nyilvánvalóvá, hogy milyen tarthatatlan a magyarországi hatalom létrejöttét meghatározó jogi rendszer.

A rendszerváltás két szélső pártját, az akkor még nemzeti MDF-et, és az akkor még nem ilyen szélsőségesen liberális SZDSZ-t 20 év után lecserélték a választók a Jobbikra és az LMP-re.

A politikai váltógazdaság szereposztása most a Fideszre rótta a vezetést, és ezzel együtt a kizárólagos felelősséget, így várhatóan 2-4-8 év múlva ők lesznek a bűnbakok, és felcserélődik a szereposztás az addigra patyolatfehérre mosott MSZP-vel. Ez idő alatt a két új parlamenti párt várhatóan különböző utat fog bejárni: A nemzeti elkötelezettségű Jobbikot, ahol csak lehet, igyekeznek lejáratni, a legkisebb hibáját is felnagyítva, szélsőséges fasiszta szervezetként mutatják be, míg az internacionalista liberális erők az LMP-t a letűnt SZDSZ szerepét átvevő, de annál kétszer-háromszor támogatottabb csoportosulássá fogják fényezni.

A Fidesz belső nemzeti erői megpróbálják majd az utóbbi évek nemzetellenes kormánypolitikáját megváltoztatni, amely csak részben sikerülhet, hiszen a leendő kormányzópárt mozgásterét beszorítják a külső és a belső kényszerhelyzetek. Valószínűleg minden megy tovább, lényegében úgy, ahogy eddig. Hacsak! Hacsak nem sikerül a társadalom fejlődését felgyorsítani, és a csodavárásról az embereket a saját tettek mezejére terelni. Ekkor juthatunk el oda, hogy a sorsunkat nem – a valójában néhány ezer embert képviselő pártok által fenntartott – látszatdemokrácia, hanem az értékteremtő munka során létrejövő társadalmi érdekviszonyok teljes körű képviseletével működő, valóban demokratikus rendszer irányítja. És addig?

Addig pedig végeznünk kell a felismert feladatot: a társadalmi felvilágosítást, a cselekvő, önfenntartó közösségek szervezését. Tovább kell folytatnunk mindazok segítését, akik a magyar nemzet érdekeit szolgálják, függetlenül pártállástól, vallástól, származástól.

Az új kormányzat mindazon tervét támogatni kell, amely előmozdítja az erkölcsi, népesedési és gazdasági válságból való kilábalást. Fontos, hogy érvekkel, kidolgozott javaslatokkal igyekezzünk meggyőzni őket, ha más megoldást tartunk jónak. Bár a pártok kizárólagos hatalmát nem tartjuk megfelelőnek, de tudomásul kell vennünk, hogy ma Magyarország sorsáról a pártközpontokban döntenek. Arról pedig, hogy nekik ki dirigál, sokféle vélemény alakult ki. Az azonban biztos, hogy ha egy-egy ügy érdekében kellően erős közösség áll ki, akkor azt – tartsa a gyeplőt bárki is – nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Összefoglalva: Segítsünk minden nemzetépítő folyamatot, de eközben szervezzük tovább a Magyarok Szövetségét tudatos helyi közösségek együttműködő hálózatává.

Vukics Ferenc

A Fidesz nagy valószínűséggel megkapja a történelmi lehetőséget és módja lesz arra, hogy teljesen egyedül kormányozzon. Ha a második fordulóban hozzák a papírformát, akkor 3-10 mandátummal több lesz a kezükben, mint amennyire a kétharmados többséghez szükségük van. A jelenlegi helyzet egyfajta tiszta lapot is teremt majd a magyar politikai életben. Egy pártnak huszonegy év óta először nyílik lehetősége arra, hogy „koalíciós ellenállás” nélkül vigye át pártprogramját a törvényhozásban. Most lesz csak igazán érdemes odafigyelni arra a bizonyos pártprogramra, hiszen csak a Fidesz-KDNP-n múlik majd, hogy mi valósul meg belőle. Szinte bizonyos, hogy több kérdésben ezt a pártszövetséget a Jobbik is támogatni fogja, miközben a radikális vezetőknek át kell gondolniuk a pártjuk további sorsának alakulását, hiszen választóik – a kritikai észrevételek mellett – várni fogják a valódi eredményeket.

Akinek holnapra ígértek rendet Ózdon, az nem lesz elégedett olyan magyarázatokkal, amelyek újabb négy évre halasztják a megoldást. Havonta több száz magyar vállalkozás megy csődbe, és az elkövetkező hónapokban fog csak igazából kiderülni, hogy a Bajnai-kormány szépségtapaszai mögött milyen fekély bújik.

A felelősséggel politizálni akaróknak be kell látniuk, hogy együttműködésre van szükség ahhoz, hogy valódi változások kezdődjenek el. A kétharmad lehetősége ellenére a Fidesz akkor fog helyesen cselekedni, ha további szövetségeseket fog bevonni a tervezett változások véghezviteléhez a parlamenten belül és kívül. A Fidesz és a Jobbik együttműködéséhez általános változásokra van szükség a jelenlegi szellemi alapvetésekben. Az egyiknek lépéseket kellene tennie az alkotmányosság és az állam legitimitásának megteremtése felé, a másiknak tudomásul venni a politika nemzetközi jellegét és a reálpolitika előnyeit.

Az MSZP második helye komoly anyagi befektetés eredménye. A vezetésben generációváltást hajtottak végre, de a szavazóbázisukban ennek még nem érződik a hatása, főleg azért nem, mert az LMP élt az „ismeretlenség” adta lehetőséggel, és az új arcokra vágyó, szabados elveket valló fiatalok között komoly bázist szerzett.

Ha az MSZP élén a nem túl népszerű, nemzetállamban gondolkodó, száműzött vezetők továbbra sem kapnak szerepet a – megújuló – arculatformálásban, akkor egy sikeres jobboldali kormányzás után az SZDSZ és az MDF sorsára kerülhetnek. Az MSZP-nek a jövőben az LMP lehet a legnagyobb riválisa. A Seres Mária vezette Civil Mozgalomnak pedig szembesülnie kellett azzal, hogy 10-12 ember emberfeletti munkája kevés a bejutáshoz. Komolyan megalapozott szervezet nélkül nem megy. A kérdés, hogy mennyire merültek ki az emberi tartalékok, tanultak-e a hibáikból, vagy egyszerűen nincs tovább.

Az SZDSZ és az MDF visszakapta, amit a választóinak adott. Az anyagi támogatóik nagy valószínűséggel úgy fogják gondolni, hogy lehet más politikát támogatni, ami azt is jelenti, hogy a komoly zöld program nélküli „zöldek” majd a korábbi zöldből, kékből és pirosból keverik ki az új összeállításukat.

Nem túl szerencsés egy olyan időszakban a pártok és a magyarországi pártrendszer hiányosságairól beszélni, amikor mindenki csak rájuk figyel. Talán lesz alkalmam erről legközelebb szólni, most csak ennyit bocsátanék előre: ma a pártok nem képezik le teljes mértékben a magyar társadalom érdekstruktúráit. A tagságuk az ország lakosságához képest alacsony, s a szervezeten belül nem működnek fejlett demokratikus intézmények. A tagság nem a társadalomban elhelyezett érzékelőként működik, nem információhordozó, döntés-előkészítő alapelem, hanem sokszor csak plakátragasztó katona. Az az igazi baj a mai pártokkal, hogy ezt az üzenetet közvetítik: „Nem kell megváltoznod! Szavazz rám és én megcsinálok mindent helyetted!”

Egyet kérnék a választópolgároktól: ha a pártok nem tartanák be az ígéreteiket, akkor ne keseredjenek el újból és újból. Van, aki a következő Magyarország testben, szellemben és lélekben emberi Magyarországát megteremtse. Saját magunk. Az egymással szövetkező magyarok. A Magyarok Szövetsége…